Linkek

Linkek

Friss topikok

  • Szakértő? az nem volt: Dombi Tibor: 101 trükk labdával (2013.08.06. 14:45) A világ legrövidebb könyvei...
  • alexander77: áucs ez tök gagyi XD (2011.03.27. 11:18) Gyermekágy
  • ZsiNor: Chuck Norris tud negatív számot négyzetre emelni! Csak gyököt vonni nem lehet belőle, négyzetre l... (2011.03.24. 21:02) Chuck Norris 26
  • danaz: :DD (2009.09.18. 12:48) Kórus
  • Liora: Nekem csak a 8-as volt új, de az nem rossz:) (2009.09.18. 12:46) Beszólások 1

Címkék

1 (1) a (1) adam (1) ádám (7) aggresszív (1) agresszív (2) agyhalál (1) agyhalott (1) amerikai (1) angol (2) anya (1) apáca (1) áruház (1) az (6) bacilusok (1) bárány (1) barátok (1) beírások (6) béke (1) beköpések (1) ben affleck (1) beszólások (26) beteg (1) bevásárlás (1) bicikli (1) boromir (1) börtön (1) bruce (1) budapest (1) buddha (1) buék (1) bush (1) carrey (1) chuck norris (39) cigány (1) csak (1) csődület (1) csúcsidő (1) csúnya (1) diák (1) disznó (1) doktor (1) egy (1) egyenlőség (1) élet (13) ellenőrök (1) ellenőrző (6) eltévedt (1) ember (1) erdő (1) és (2) eső (1) eva (1) éva (6) éve (1) fa (1) farkas (1) fegyver (1) felnőttél (2) felszállás (1) férfi (2) férfinak lenni jó (7) filozófia (1) fizetésemelés (1) fogamzásgátlás (1) fogamzásgátló (1) fogkrém (1) fok (1) főnök (1) format (1) fotó (1) fuck (2) fucking (2) fülöpszigetek (1) fűre (1) futó (1) geek csaj (1) golf (1) gondori (1) graffitik (1) gyakorlat (1) gyerek (1) gyermekágy (1) gyógyszer (2) győzike (1) hadititok (1) hajnal (1) hajó (1) halak (1) halál (1) hálószoba (1) hammer (1) harapás (1) házastárs (1) hegy (1) hegyi pásztor (1) hír (1) hívás (1) hivatal (1) honvéd (1) horgász (2) humor (3) idő (1) igazságtalan (1) igor és szása (1) ikrek (1) indián (3) ingatlan (1) iq (1) irány (1) iskola (1) isten (2) járda (1) játék (1) jegyzetei (1) jenő (1) jézus (1) jim (1) juh (1) kabát (1) kalóz (1) kapitány (1) karrier (1) katona (1) katonaság (1) kenyér (1) kép (2) képek (1) kérdés (1) kérdései (11) kereszt (1) készlet (1) kigyó (1) kínai (1) kismalac (3) könyv (1) koporsó (1) kórus (1) kutya (2) lecke (1) legrosszabb (1) legrövidebb (1) lépni (1) lipton (1) lustaság (1) macgyver (1) macska (1) magyar (3) magyarország (1) mama (1) man (1) marha (1) matt damon (1) mc (1) méhek (1) mercedes (1) merdzsó (1) michael jackson (2) mókus (1) móricka (1) motor (1) motoros (1) nagy (11) nagymama (1) naplo (1) napló (4) naplója (5) naptár (1) nem (1) nevetés (2) nevetséges (1) (4) no (1) null (1) nulla (1) nyaralás (1) nyelv (2) nyelvlecke (1) nyuszika (1) okosabb (1) oroszok (1) orvos (1) orvosok (1) ötödikes (1) paradicsom (1) patkány (1) pillanat (1) piroska (1) pisi (1) pisztoly (1) poén (1) polgár (1) postás (1) rab (1) rambo (1) reinkarnáció (1) reklám (1) rendőr (1) robinson crusoe (1) running (1) saint (1) sarah silverman (1) sereg (1) sorozat (1) szabad (1) szabályai (1) szerelem (1) szex (1) sziklamászó (1) szódás (1) szög (2) szőke (1) szótár (1) találós (1) tanár (1) tánc (2) tanfolyam (1) tanu (1) taxi (1) tele (1) temetés (1) teremtes (1) teremtés (6) tereskova (1) téves (1) thriller (2) tilos (1) titanic (1) titkárnő (1) titkos (1) titok (1) tolvaj (1) történetek (1) turista (1) tv (1) ufo (1) újjászületés (1) unalom (1) usa (1) uszály (1) uszoda (1) utah (1) utolsó (1) vadász (1) vajas (1) vak (1) vállalat (1) van (2) vicc (10) viccek (2) videó (10) vietnam (1) világ (2) viszontválasz (2) vonat (1) wc (1) windows (1) xxi. század (1) zöldséges (1) Címkefelhő

Ádám és Éva naplója 5

2007.10.13. 19:55 X-polgártárs

Éva naplója I. Rész
 
Szombat
 
Most már majdnem egynapos vagyok. Tegnap érkeztem. Legalábbis így érzem. És így kell lennie, mert ha volt egy tegnapelőtt is, akkor nem voltam itt amikor lezajlott, máskülönben emlékeznék rá. Az persze lehetséges, hogy volt tegnapelőtt, csak éppen én nem vettem észre. De nem érdekes, mostantól fogva mindenre figyelek majd, és észre fogom venni, ha lejátszódnak a tegnapelőttök.
Az lesz a legjobb, ha azonnal hozzákezdek, és nem engedem meg, hogy a feljegyzések összekuszálódjanak, mert valami azt súgja, hogy ezek a részletek egy nap még nagyon fontosak lesznek a történészek számára. Mert úgy érzem magam, mintha egy kísérlet részese lennék; mintha egy kísérleti alany volnék; senki sem érezheti jobban kísérleti alanynak magát, mint én, és ezért kezdek biztos lenni abban, hogy MI VAGYOK- egy kísérlet; csak egy kísérlet, semmi egyéb.
De ha kísérlet vagyok, akkor… Én vagyok az egész? Nem, nem hiszem; valószínű, hogy minden más egyéb is beletartozik. Én vagyok a központi alakja, de azt hiszem, a többi dolognak is komoly szerep jutott. Vajon biztos a pozícióm, vagy ügyelnem kell a megtartására? Valószínűleg az utóbbi. Valami azt súgja, hogy a felsőbbrendűség ára az örökkévaló éberség. (Ez elmés megállapítás azt hiszem olyasvalakitől, aki ennyire fiatal.)
Ma minden jobbnak látszik, mint tegnap. Tegnap a nagy hajrának az lett a vége, hogy a hegyek eléggé csipkézettek maradtak, néhány síkságon pedig ottfelejtődött a törmelék és a maradék anyag, ezért meglehetősen sivár látványt nyújtottak. A nemes és gyönyörű mesterműveket nem lenne szabad ilyen kutyafuttában létrehozni; és ez a fenséges új világ valóban a legnemesebb és leggyönyörűbb alkotás. Mert az egészen bizonyos, hogy ez az alkotás megközelíti a tökéletességet, annak ellenére is, hogy ilyen rövid idő alatt hozták létre. Hibák persze vannak: bizonyos helyeken túlságosan sok a csillag, másutt meg nincs belőlük elegendő, de az ilyen mellényúlásokat utólag is ki lehet javítani, azt hiszem. A hold tegnap este elszabadult, lecsúszott a pályájáról és zuhanni kezdett- ez eléggé nagy veszteség, belesajdul a szívem, ha rágondolok. A díszítő elemek között nincs semmi, ami olyan szép és tökéletes volna, mint éppen a hold. Jobban oda kellett volna rögzíteni. Bárcsak visszakaphatnánk…!
De persze ezt nem lehet tudni, hogy hová került. És egyébként is, aki megtalálja, az biztos jól elrejti majd. Igen, ebben egészen biztos vagyok, mert én ezt tenném. Úgy gondolom, minden másban őszinte lehetek, de kezdek rájönni arra, hogy a természetem magját és középpontját a szépség iránti vonzalom alkotja, ezért aztán én nem mernék magamra bízni egy holdat, ami valaki másé. Főleg akkor nem, ha az a bizonyos valaki más nem tudja, hogy nálam van. Ha nappal, világosban találnék egy holdat, akkor visszaszolgáltatnám, mert félnék, hogy valaki meglátott, ám ha sötétben bukkanék rá egyre, akkor egészen biztos, hogy találnék valami indokot arra, hogy senkinek se tegyek róla említést. Mert nagyon szeretem a holdakat, olyan szépek, olyan romantikusak. Jó lenne, ha legalább öt-hat holdunk volna; ha így lenne, akkor sohasem unnám meg a mohaágyon való heverészést, mert mindig volna valami az égen, amit nézegethetnék.
A csillagok is szépek. Szeretnék a hajamra tűzni néhányat, de azt hiszem, erre sosem kerülhet sor. Nagyon meglepődnék, ha tudnánk, hogy milyen messze vannak, annak ellenére, hogy ennyire közelinek látszanak. Amikor először megjelentek, tegnap este, fogtam egy póznát és megpróbáltam leverni néhányat, de egyiket sem értem el. Ez egy kicsit meglepett, de nem adtam fel a próbálkozást, köveket fogtam, és hajigálni kezdtem a csillagokat, hátha eltalálom valamelyiket. Addig dobálóztam, míg teljesen kifáradtam, de a köveim nem jutottak fel hozzájuk. Ezen is meglepődtem, de aztán rájöttem, hogy sikertelenségem oka valószínűleg az, hogy balkezes vagyok, és nem valami jo dobó. Hiába céloztam, nem sikerült. Párszor majdnem elértem a célomat, volt néhány kő, ami egészen közel került a kiszemelt csillaghoz, és negyven-ötven alkalommal a köveim azon az aranyglórián zúgtak keresztül, ami körülveszi őket. Szóval, már nem sok hiányzott. Ha egy kicsivel tovább bírom a dobálózást, ki tudja, a végén talán tényleg telibe trafáltam volna egyet. És akkor most volna saját csillagom.
Egy kicsit sírdogáltam, ami azt hiszem, teljesen természetes dolog, tekintve a koromat, és miután pihentem, fogtam egy kosarat és elindultam a körnek a legszélére, arrafelé, ahol a csillagok nagyon közel vannak a földhöz. Abban reménykedtem, hogy onnan majd kézzel elérem őket. Ez nagyon jó lett volna, mert ha elérem őket, akkor óvatosan, sorban le tudnám szedni mindegyiket; így biztos nem törtek volna szét. Ám sajnos az a bizonyos hely sokkal távolabb volt, mint gondoltam, így a végén feladtam. Olyan fáradt voltam, hogy jártányi erőm sem maradt, a lábam ráadásul kisebesedett és fájt.
Nem tudtam hazatérni, mert túlságosan messzire jutottam, és kezdett hideg lenni, de találtam néhány tigrist, és befészkeltem magam közéjük. Nagyon kényelmes helyem volt, a tigrisek lehelete édes és kellemes volt- érthető, hiszen epren élnek. Korábban még sosem láttam tigrist, de a csíkjairól azonnal rájuk ismertem. Ha tudnék szerezni magamnak egy ilyen csíkos bundát… Csodálatos köntöst lehetne belőle csinálni!
Ma már jobban tudok fogalmat alkotni a távolságról. Eleinte nagyon szerettem volna megszerezni magamnak minden olyan dolgot, ami első pillantásra megtetszett, bután kapkodtam minden után, és előfordult, hogy olyasmiért ácsingóztam, ami túlságosan távol volt. Aztán az is megesett, hogy valami alig pár arasznyira volt tőlem, de ez a távolság legalább egylábnyinak tűnt. Nem leküzdhetetlen táv, csakhogya kiszemelt valami és énközöttem sokszor tövises bozót állt. Van valami, amit hamar megtanultam; ebből a tapasztalatból aztán amolyan törvényfélét fogalmaztam meg, az én legeslegelső törvényemet: „A megkarmolt kísérleti alany kerüli a tövist.” Azt hiszem, elég bölcs megállapítás, a koromhoz képest mindenképpen az.
Tegnap délután meglehetős távolságból követtem a másik kísérleti alanyt, mert látni szerettem volna, hogy mire teremtődött. Hát, ezt nem tudtam megállapítani. Szerintem a másik alany férfi. Még sosem láttam férfit, de ez teljesen férfinak látszott, és biztos vagyok benne, hogy tényleg az. Rádöbbentem, hogy jobban érdekel, mint a többi hüllő közül bármelyik. Ha ez egyáltalán hüllő. Feltételezem, hogy az, mert csapzott haja van meg kék szeme, és teljesen úgy néz ki, mint egy hüllő. Nincs csípője, amikor kihúzza magát olyan az alakja, mint egy répának. Ha pedig szétveti a lábát olyan szilárdan áll, akár egy pózna, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy hüllő, bár az is lehetséges, hogy valamilyen építmény.
Eleinte tartottam tőle, és mindig elszaladtam amikor megfordult, mert arra gondoltam, hogy üldözőbe vesz, de lassanként rájöttem, hogy nem csinál mást, csak távol akar kerülni tőlem. Ezért aztán megszabadultam a félénkségtől, és követtem, hosszú órákon át, körülbelül húsz lépésnyi távolságból. Ettől aztán ideges és szomorú lett. Biztos, hogy megijedt valamitől, mert felmászott az egyik fára. Vártam egy darabig, aztán felhagytam az egésszel és hazamentem.
Ma ugyanez történt. Megint felkergettem egy fára.
Vasárnap
 
Még mindig a fán van. A jelek szerint pihenget. Ez így nincs rendjén, a vasárnap nem a pihenés napja. A pihengetésre a szombatot jelölték ki. Úgy látom, hogy ezt a lényt a pihenés minden másnál jobban érdekli. Én unatkoznék, ha ennyit kellene pihengetnem. Már az is fáraszt, hogy csak ücsörgök, és nézem azt a fát, amire felmászott. Azon gondolkoztam, mire is jó ez az egész, mire jó ez a lény. Elhatároztam, soha többé nem fogom megfigyelni.
Tegnap éjjel a hold visszakerült a helyére. Kimondhatatlanul boldog voltam! Azt hiszem, ez nagyon rendes húzás volt tőlük. A hold sajnos megint lecsúszott és megint leesett, de most már nem szomorít el a dolog. Felesleges az aggodalom, ha az embernek ilyan kedves szomszédai vannak, akik valószínűleg megint visszateszik a kósza holdat a helyére. Szeretnék kűldeni nekik pár csillagot, ajándékba. Nekünk úgyis sokkal több van, mint amennyit használni tudunk. Úgy értem, nekem, nem nekünk, mert azt hiszem, hogy az a furcsa hüllő egyáltalán nem foglalkozik az ilyen dolgokkal.
Az ízlése csapnivaló, és nem valami kedves. Amikor tegnap este átmentem oda, arra a tisztásra, nagy nehezen lemászott a fáról, és megpróbálta elkapni azokat a kis pöttyös halakat, amik a medencében úszkálnak. Kénytelen voltam meghajigálni, és visszakergetni a fára, mert csak így bírtam rávenni arra, hogy hagyja békén a halakat. Vajon erre teremtették? Ez lenne minden? Hát nincs ennek szíve? Hát nincs benne semmi részvét az ilyen kicsiny teremtmények iránt? Lehetséges volna, hogy ilyen durva és elegánsnak egyáltalán nem nevezhető munka elvégzésére csinálták? Hát igen, a külseje alapján ítélve lehetséges. Az egyik kövem, amit ráhajítottam, a füle mögött találta el. Kiabálni kezdett. Ettől végigfutott a hátamon a hideg, ami érthető, hiszen most először hallottam beszédet. Mármint a sajátomon kívül. Nem értettem a szavait, de elég kifejezően ordibált.
Amikor rájöttem, hogy tud beszélni, ismét felébredt bennem a kíváncsiság iránta, mert imádok beszélni. Egész álló nap beszélek, még álmomban is, és nagyon érdekeseket mondok, de ha lenne valaki, akihez beszélhetnék, akkor legalább kétszer ilyen érdekes lenne minden szavam. Ha valaki azt kérné tőlem, akkor képes lennék rá, hogy szünet nélkül beszéljek.
Ha ez a hüllő ember és férfi, akkor nem lehet róla úgy beszélni, mintha állat lenne. Nme lehet rá azt mondani, hogy „ez”. Az ilyesmi nyelvtani szempontból megengedhetetlen. Mostantól úgy fogok rágondolni, hogy „ő”. Tárgyesetben ez az „ő” átalakul, „őt” lesz belőle, birtokos esetben pedig „övé”. Igen, mostantól emberszámba fogom venni, legalábbis addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy valami más. Ezzel a módszerrel kiküszöbölhetek néhány bizonytalansági tényezőt.
 
1 héttel később
 
Egész héten őutána loholtam, megpróbáltam megismerkedni vele. Nekem kellett megszólítanom, mert ő eléggé félénk természetű, de ez nem gond. Úgy láttam, örül nekem, örül, hogy a közelében vagyok. Elég sokszor használtam a társasági szót, azt, hogy „mi”, mert azt akartam, hogy felfogja: neki is szerepet szánok a dolgokban.
 
 
 
 
 
Szerda
 
Elég jól kijövünk egymással most, hogy jobban összeismerkedtünk. Már nem próbál elszaladni tőlem. Ez jó jel. És kimutatja, hogy tetszik neki, hogy itt vagyok vele. Ez fokozza bennem az elégedettséget. Figyelek, hogy minden lehető módon hasznosnak bizonyuljak a számára. Erre azért van szükség, hogy elnyerjem a megbecsülését. Az elmúlt egy-két napban magamra vállaltam a dolgok elnevezésének feladatát. Úgy láttam, ezzel nagy terhet vettem le a válláról, mert az igazat megvallva nemigen ért az ilyesmihez, nincs tehetsége a névadáshoz. Most biztos nagyon hálás nekem. Sajnos képtelen arra, hogy megfelelő neveket adjon a dolgoknak, csak önmagát tudta elnevezni, de nem akarom, hogy rájöjjön erre a fogyatékosságára. Valahányszor valami új teremtménnyel találkozunk, gyorsan elnevezem, mielőtt ő kellemetlen helyzetbe hozhatná magát a zavart hallgatásával. Ezzel a módszerrel már rengeteg kényelmetlenségtől megkíméltem. Nekem nincs ilyesfajta hiányosságom. Abban a pillanatban, hogy ránézek valamilyen állatra, rögtön tudom, hogy micsoda. Gondolkoznom sem kell, a megfelelő név azonnal a fejembe pattan, mintha sugallatot kapnék. És kétség nem férhet hozzá, hogy tényleg sugallatot kapok ilyenkor, mert egészen biztos vagyok abban, hogy a gondolat egy fél pillanattal korábban még nem volt benne a fejemben. A jelek arra vallanak, hogy az állat alakjából és a viselkedéséből képes vagyok megmondani, hogy a lény micsoda.
Amikor előjött a dodó, a társam azt hitte, hogy vadmacskát lát- láttam a szemén, hogy ezt gondolja. Én azonban ismét megóvtam a tévedéstől. És arra is figyeltem, hogy ezt úgy csináljam, hogy ne ejtsek sebet a büszkeségén. Egyszerűen és természetesen, őszinte meglepetéssel beszéltem, nem pedig úgy, mintha megálmodtam volna az aktuálisan helyes információt, és kijelentettem, hogy: „Jé, odanézz, ott jön egy dodó!” Aztán elmagyaráztam- ügyelve arra, hogy ne tűnjön magyarázatnak-, hogy honnan tudtam, hogy ez a valami dodó. Azt hiszem, egy kicsit bosszantotta a tény, hogy én azonnal felismertem azt a teremtményt, ő pedig nem, de ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy csodálja leleményességemet és képességeimet. Ez így elfogadható volt, és az egész olyan örömet okozott nekem, hogy még elalvás előtt is csak erre gondoltam. Ó, igen, egy apróság is boldoggá tud tenni minket, ha úgy érezzük, hogy megérdemeljük!    

Szólj hozzá!

Címkék: teremtés napló ádám éva naplója

A bejegyzés trackback címe:

https://viccek.blog.hu/api/trackback/id/tr86191647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása