Linkek

Linkek

Friss topikok

  • Szakértő? az nem volt: Dombi Tibor: 101 trükk labdával (2013.08.06. 14:45) A világ legrövidebb könyvei...
  • alexander77: áucs ez tök gagyi XD (2011.03.27. 11:18) Gyermekágy
  • ZsiNor: Chuck Norris tud negatív számot négyzetre emelni! Csak gyököt vonni nem lehet belőle, négyzetre l... (2011.03.24. 21:02) Chuck Norris 26
  • danaz: :DD (2009.09.18. 12:48) Kórus
  • Liora: Nekem csak a 8-as volt új, de az nem rossz:) (2009.09.18. 12:46) Beszólások 1

Címkék

1 (1) a (1) ádám (7) adam (1) aggresszív (1) agresszív (2) agyhalál (1) agyhalott (1) amerikai (1) angol (2) anya (1) apáca (1) áruház (1) az (6) bacilusok (1) bárány (1) barátok (1) beírások (6) béke (1) beköpések (1) ben affleck (1) beszólások (26) beteg (1) bevásárlás (1) bicikli (1) boromir (1) börtön (1) bruce (1) budapest (1) buddha (1) buék (1) bush (1) carrey (1) chuck norris (39) cigány (1) csak (1) csődület (1) csúcsidő (1) csúnya (1) diák (1) disznó (1) doktor (1) egy (1) egyenlőség (1) élet (13) ellenőrök (1) ellenőrző (6) eltévedt (1) ember (1) erdő (1) és (2) eső (1) eva (1) éva (6) éve (1) fa (1) farkas (1) fegyver (1) felnőttél (2) felszállás (1) férfi (2) férfinak lenni jó (7) filozófia (1) fizetésemelés (1) fogamzásgátlás (1) fogamzásgátló (1) fogkrém (1) fok (1) főnök (1) format (1) fotó (1) fuck (2) fucking (2) fülöpszigetek (1) fűre (1) futó (1) geek csaj (1) golf (1) gondori (1) graffitik (1) gyakorlat (1) gyerek (1) gyermekágy (1) gyógyszer (2) győzike (1) hadititok (1) hajnal (1) hajó (1) halak (1) halál (1) hálószoba (1) hammer (1) harapás (1) házastárs (1) hegy (1) hegyi pásztor (1) hír (1) hívás (1) hivatal (1) honvéd (1) horgász (2) humor (3) idő (1) igazságtalan (1) igor és szása (1) ikrek (1) indián (3) ingatlan (1) iq (1) irány (1) iskola (1) isten (2) járda (1) játék (1) jegyzetei (1) jenő (1) jézus (1) jim (1) juh (1) kabát (1) kalóz (1) kapitány (1) karrier (1) katona (1) katonaság (1) kenyér (1) kép (2) képek (1) kérdés (1) kérdései (11) kereszt (1) készlet (1) kigyó (1) kínai (1) kismalac (3) könyv (1) koporsó (1) kórus (1) kutya (2) lecke (1) legrosszabb (1) legrövidebb (1) lépni (1) lipton (1) lustaság (1) macgyver (1) macska (1) magyar (3) magyarország (1) mama (1) man (1) marha (1) matt damon (1) mc (1) méhek (1) mercedes (1) merdzsó (1) michael jackson (2) mókus (1) móricka (1) motor (1) motoros (1) nagy (11) nagymama (1) napló (4) naplo (1) naplója (5) naptár (1) nem (1) nevetés (2) nevetséges (1) no (1) (4) null (1) nulla (1) nyaralás (1) nyelv (2) nyelvlecke (1) nyuszika (1) okosabb (1) oroszok (1) orvos (1) orvosok (1) ötödikes (1) paradicsom (1) patkány (1) pillanat (1) piroska (1) pisi (1) pisztoly (1) poén (1) polgár (1) postás (1) rab (1) rambo (1) reinkarnáció (1) reklám (1) rendőr (1) robinson crusoe (1) running (1) saint (1) sarah silverman (1) sereg (1) sorozat (1) szabad (1) szabályai (1) szerelem (1) szex (1) sziklamászó (1) szódás (1) szög (2) szőke (1) szótár (1) találós (1) tanár (1) tánc (2) tanfolyam (1) tanu (1) taxi (1) tele (1) temetés (1) teremtés (6) teremtes (1) tereskova (1) téves (1) thriller (2) tilos (1) titanic (1) titkárnő (1) titkos (1) titok (1) tolvaj (1) történetek (1) turista (1) tv (1) ufo (1) újjászületés (1) unalom (1) usa (1) uszály (1) uszoda (1) utah (1) utolsó (1) vadász (1) vajas (1) vak (1) vállalat (1) van (2) vicc (10) viccek (2) videó (10) vietnam (1) világ (2) viszontválasz (2) vonat (1) wc (1) windows (1) xxi. század (1) zöldséges (1) Címkefelhő

Ádám és Éva naplója 6

2007.10.15. 09:00 X-polgártárs

Szerda
 
Az első szomorúság. Tegnap a férfiember került engem, és úgy tűnt, azt kívánja, ne beszéljek hozzá. Ezt egyszerűen képtelen voltam elhinni, arra gondoltam, valami félreértés van a háttérben, hiszen én szeretek vele lenni, szeretem hallgatni a beszédét, és ha ez így van, akkor miért és hogyan lehetnek velem kapcsolatosan goromba gondolatai, amikor nem is ártottam neki? Aztán kiderült, hogy igenis goromba gondolatai vannak, ezért magára hagytam és leültem, teljesen egyedül, arra a helyre, ahonnan megteremtésünk reggelén legelőször megpillantottam őt. Akkor még nem tudtam, hogy mit látok, azt sem tudtam, hogy ő mitől más, mint én.
Sajnos, azt az egyébként kedves kis helyet most szomorúnak, sőt, komornak találtam. Talán azért, mert minden őrá emlékeztetett. Nagyon fájt a szívem. Nem tudtam pontosan, hogy miért, mert ez az érzés egészen új volt, korábban sosem tapasztaltam hasonlót. Kész rejtély volt, nem igazán értettem.
De amikor beesteledett már nem bírtam tovább elviselni az egyedüllétet, ezért visszamentem abba az új kunyhóba, amit ő épített, mert meg akartam kérdezni tőle, hogy mit csináltam rosszul, és hogyan tudnám helyrehozni a hibát, hogyan tudnám visszanyerni a jóindulatát. Ő azonban kirakott az esőbe, és…
És ez volt az első igazi szomorúság, amit átéltem.
 
Vasárnap
 
Ismét nagyon kellemes az egész, és boldog vagyok, meglehetősen nehéz napokon jutottam túl. Amikor csak tehetem, nem gondolok rájuk.
Megpróbáltam szedni neki pár almát, de nem tudtam megtanulni a célbadobást. Próbálkoztam, de kudarcot vallottam. Ennek ellenére, azt hiszem, képes volt értékelni a jószándékomat. Sajnos kijelentette, hogy az alma tiltott gyümölcs, és bajt okozhat. De nekem éppen elég sok bajban volt részem akkor, amikor megpróbáltam az ő kedvére tenni; miért törődnék ezzel a bajjal, amit az almák okozhatnak?
 
 Hétfő
 
Ma reggel megmondtam neki a nevemet, mert abban bíztam, hogy érdekelni fogja. Ám sajnos nem érdekelte. Ez különös. Ha ő megmondaná nekem a nevét, engem érdekelne. Azt hiszem, a neve sokkal kellemesebb hangsor lenne a fülemnek, mint bármi más szó.
Nagyon keveset beszél. Talán azért, mert nem túl eszes, és ezzel tisztában van, mert hallgatással próbálja leplezni a tényeket. Kár, hogy így gondolja, mert az ész nem minden, a szív az, ahol a valódi értékek lakoznak. Bárcsak meg tudnám értetni vele, hogy a szerető, jó szív az igazi érték, az a gazdagság, ami nélkül a bölcsesség semmit sem ér. Aki pusztán bölcs, az szegény.
Bár keveset beszél, figyelemreméltó szókinccsel rendelkezik. Ma délelőtt egy meglepően jó szót használt. Nyilván ő találta ki, teljesen egyedül , és ő is rájöhetett, hogy jó szó, mert- mintha csak úgy mellesleg csinálná- még kétszer kimondta. Ügyesen csinálta, mármint azt, hogy csak úgy mellesleg mondja ki a szót, és ez a tény bizonyos fokú értelem meglétére vall. Kétségtelen, hogy ebből az értelempalántából még bármi is lehet, ha megfelelően gondozzák.
Honnan szedte ezt a szót? Azt hiszem, én még sosem használtam.
Nem, a nevem az tényleg nem érdekli. Megpróbáltam leplezni csalódottságomat, de azt hiszem, ez nem sikerült valami fényesen. Elmentem hát, leültem a mohapadra, és belelógattam a lábam a vízbe. Mindig erre a helyre jövök amikor társaságra vágyom, valakire, akire ránézhetek, valakire, akihez beszélhetek. Sajnos nem elég, mármint az a szépséges fehér test, amit odafestettek a víz színére, ez nem elég jó társaság, de jobb, mint a semmi, jobb, mint a magány. Az a fehér lény is akkor beszél, amikor én, szomorú, amikor én is az vagyok, együtt érez velem és vigasztal, olyanokat mond, hogy „ne légy szomorú, te szegény, szerencsétlen, baráttalan kislány, majd én leszek a barátod”. Nagyon jó barátom, az igazat megvallva az egyetlen. Azt hiszem, a nővérem.
Sosem felejtem el azt a szomorúságot, amit akkor éreztem, amikor először magamra hagyott. Soha, soha! A szívem ólomsúlyú volt a testemben. Azt mondtam: „Ő volt a mindenem, és most ő is elment!” Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Szakadj meg szívem, szakadj meg, mert többé nem bírom elviselni az életet!” És a tenyerembe temettem az arcomat, és semmi, de tényleg semmi sem bírt megvigasztalni. Amikor aztán, kis idő múlva elvettem az arcom elől a kezemet, ő ismét ott volt, a helyén, fehéren és csillogón és gyönyörűen, és én a karjai közé vetettem magamat!
Az volt a tökéletes boldogság. Már korábban megismertem a boldogságot, de azt hozzá sem lehetett hasonlítani ehhez az… ehhez az extázishoz! Attól fogva sosem kételkedtem benne. Néha megesett, hogy távol maradt, időnként csak egy-egy órára, időnként pedig egy egész napra, de türelmesen vártam, és nem kételkedtem benne. Azt mondtam: „Dolga van, talán elutazott, de egészen biztos, hogy el fog jönni.” És így történt: mindig visszajött. Éjjelente, sötétben sosem jött el, mert eléggé félénk kis teremtés volt, de ha sütött a hold, akkor mindig megjelent. Én nem félek a sötétségtől, de ő fiatalabb nálam, énutánam született. Sokszor, nagyon sokszor meglátogattam, ő a vigaszom, a menedékem amikor nehéz az élet- és az élet többnyire nehéz.
 
Kedd
 
Egész délelőtt a birtok fejlesztésén dolgoztam, és szándékosan távol maradtam a férfiembertől. Azt reméltem, magányosnak fogja érezni magát, és eljön hozzám. De nem jött el.
Délben abbahagytam a munkát, és kikapcsolódásképpen szaladgáltam egy kicsit a méhekkel meg a pillangókkal, megcsodáltam a virágokat, ezeket a bámulatos teremtményeket, amelyek elcsípik Isten mosolyát, lehozzák az égből és megőrzik. Letépkedtem őket, koszorúkat kötöttem belőlük, és magamra öltöttem a füzéreket. Közben megebédeltem- természetesen almát ettem. Aztán leültem az árnyékba és vártam. Ő azonban nem jött el.
Nem számít. Tényleg nem érdekes, mert ő nem foglalkozik a virágokkal. Feleslegesnek tartja őket, gizgaznak nevezi őket, képtelen megkülönböztetni egyiket a másiktól, és közben azt hiszi, hogy felsőbbrendű, mert így érez és így gondolkozik. Velem sem törődik, a virágokkal sem törődik, nem foglalkozik ő még azzal sem, milyen gyönyörű színek jelennek meg napnyugtakor az égbolton. Nem törődik ő semmivel, csak azzal, hogy kunyhókat építsen, amikben aztán elbújhat a jó, tiszta eső elől. No meg persze azzal, hogy végigkopogtassa a dinnyéket, megkóstolja a szőlőt, megfogdossa a fákon a gyümölcsöket. De ezt is csak azért csinálja, hogy megállapítsa, hogyan fejlődik a birtoka, a vagyona…
Letettem egy száraz ágat a földre, és megpróbáltam lyukat fúrni bele egy másikkal, hogy bebizonyítsam, én is tudok valami érdekeset csinálni. Attól, ami történt, nagyon megijedtem. Valami vékony, áttetsző, kékes izé jött ki a lyukból. Úgy megrémültem, hogy mindent elhajítottam, és elszaladtam. Arra gondoltam, hogy valami szellemet jelenítettem meg. Nagyon, nagyon féltem. De aztán visszanéztem, és amikor láttam, hogy a szellem nem jött utánam, nekitámaszkodtam egy kőnek, pihentem és lihegtem, megvártam, míg reszkető tagjaim újra használhatóvá válnak, aztán óvatosan visszalopakodtam, készen arra, hogy a legcsekélyebb fenyegető jelre ismét elmeneküljek. Amikor már egészen közel jutottam, széthúztam az egyik rózsabokor ágait és kilestem. Közben eszembe jutott, milyen jó volna, ha most itt lenne a férfiember és látna. Nagyon szép, nagyon csinos lehettem, ahogy ott kifelé néztem.
A szellem időközben eltűnt. Odamentem a fáimhoz, és valami finom, rózsaszínű port találtam a lyukban. Bedugtam az ujjamat, hogy megtapintsam, és… AÚ! Rögtön ki is rántottam. A fájdalom iszonyatos volt. Az ujjamat gyorsan a számba dugtam, aztán egyik lábamról a másikra állva, mormogva és sziszegve valahogy sikerült csökkentenem a fájdalmamat. Amikor ezzel megvoltam, feltámadt bennem a kíváncsiság, és nekiláttam a vizsgálódásnak.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az a rózsaszínű por. Hirtelen eszembe jutott egy név, egy olyan név, amit addig még sosem hallottam. Hiszen ez TŰZ! Olyan biztos voltam benne, amilyen biztos ember ezen a világon valamiben lehet. Habozás nélkül nevet adtam neki- tűznek neveztem el.
Létrehoztam valamit, ami korábban nem létezett. Hozzátettem valamit a világon létező, megszámlálhatatlanul sok dologhoz. Amikor erre rájöttem, nagyon büszke voltam, és elfutottam, hogy megkeressem a férfiembert, és mindent elmondjak neki. Arra gondoltam, most aztán nagyot fogok nőni a szemében, de aztán eszembe jutott, hogy talán mégsem. Nem, ezzel sem fog foglalkozni. Meg fogja kérdezni, hogy mire jó ez az egész. És ha megkérdi, akkor mit fogok válaszolni neki? Mert ez, a tűz, nem volt jó semmire, egyszerűen csak gyönyörűségesen szép volt…
Így aztán felsóhajtottam és megálltam, mert a tűz nem jó semmire, ebből nem lehetett kunyhót építeni, nem lehetett megnövelni a dinnyéket, nem lehetett siettetni a gyümölcsök érését. Haszontalan volt, ostobaság. Teljesen hiábavaló dolog. Arra gondoltam, hogy a férfiember bizonyára nevetségesnek tartaná, és gúnyos, bántó szavakat vágna a fejemhez. Mindennek ellenére én még mindig nem vetettem meg a találmányomat, és ezt mondtam: „Ó, te, tűz, szertelen, te kedves, szeleburdi kis teremtmény, egyszerűen csak azért, mert gyönyörű vagy- és ennyi éppen elég!” És nekiláttam, hogy magamhoz öleljem, de alig hogy ezt elkezdtem, rögtön abba is hagytam. Ezután gyorsan megfogalmaztam magamban egy második törvényt, ami olyan sokban hasonlított az elsőre, hogy attól tartottam, plagizálással fognak gyanúsítani: „A megpörkölődött kísérleti alany kerüli a tüzet.” Megint megcsináltam , és amikor jókora tűz-port sikerült előállítanom, rászórtam egy maréknyi megbarnult, száraz fűre, mert arra gondoltam, hogy így hazavihetem, és örökre megtarthatom, játszhatok vele. Ám hirtelen feltámadt a szél, belekapott a tűz-porba, szétszórta, és dühösen rámfújta. Én meg elejtettem az egészet, és elszaladtam. Amikor visszanéztem azt láttam, hogy a kék szellem magasan felemelkedik, szétterjed, és úgy görög arrébb, mintha felhő lenne. És abbana szent pillanatban eszembe jutott egy név, ami illett rá: füst! Ez jutott eszembe, pedig esküszöm, addig még sosem hallottam semmiféle füstről.
Nem sokkal később fényes sárga és vörös világosságok csaptak keresztül a füstön, és én ezeket is rögtön elneveztem. Lángok… Jó nevet adtam nekik, bár tényleg ezek voltak az első lángok, amelyek megjelentek ezen a világon. Felmásztak a fákra, aztán gyönyörűen lobogtak, ki-kivillantották magukat a gomolygó füstből, és én ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy összecsapjam a kezem és nevessek és táncoljak örömömben. Mert örültem, boldog voltam, annyira új és annyira különleges és annyira csodálatos meg gyönyörű volt az egész!
Aztán megérkezett a férfiember, futva jött, és megállt és csak nézett. Jó sokáig egyetlen szót semszólt, de aztán mégis megkérdezte, hogy mi ez az egész. Ah, kár, hogy éppen egy ilyen lényegretörő kérdést tett fel. Természetesen válaszoltam, és megmondtam neki, hogy az a tűz. Talán bosszantotta, hogy neki meg kell kérdeznie valamit, amit én tudok, de nem én tehetek róla; eszem ágában sem állt felbosszantani őt.
Aztán kis szünet után megkérdezte:
-Hogy került ez ide?
Újabb lényegretörő kérdés, amire lényegretörő választ voltam kénytelen adni.
-Én csináltam.
A tűz közben egyre messzebb és messzebb terjedt. A férfiember elment a felperzselt terület széléhez, megállt, lenézett és így szólt:
-Ez meg micsoda?
-Üszök.
Felvett egy kis üszköt, hogy megvizsgálja, de aztán meggondolta magát és letette. Aztán elment. Semmi sem érdekli!
Engem viszont annál inkább. Találtam hamut, szürke és puha és finom és szép hamut. Rögtön tudtam róla, hogy hamu. És találtam parazsat is. Ezekről is azonnal tudtam, hogy micsoda. És megtaláltam az almáimat, és jót lakmároztam és boldog voltam. Mert nagyon fiatal vagyok még, és igen jó az étvágyam. Amikor megláttam az almáimat, először nagyon elszomorodtam, mert mindegyik megrepedt és szétnyílt, mintha megrohadtak volna, de aztán rájöttem, hogy a tüzezett alma sokkal, de sokkal finomabb, mint a nyers. A tűz csodálatos dolog; azt hiszem, egyszer még nagyon hasznos lesz.
 
Péntek
 
Megint láttam, igaz, csak egy percre, múlt hétfőn, estefelé, de tényleg csak egy pillanatra. Reméltem, meg fog dicsérni, hogy megpróbálom fejleszteni a birtokot, mert tényleg a jó szándék vezérelt és tényleg nagyon keményen dolgoztam. Ám ő nem volt elégedett, elfordult és magamra hagyott. Soha, semmivel sem elégedett.
Egyszer megpróbáltam lebeszélni arról, hogy beleugráljon a vízesésbe. Ezt azért csináltam, mert a tűz megismertetett velem egy egészen új, és a szeretettől, a szomorúságtól, és a már korábban felfedezettektől jelentősen különböző érzést- a félelmet. Rettenetes dolog! Bárcsak ne fedeztem volna fel! Nagyon kellemetlen perceket szerez nekem, megrontja a boldogságomat, reszketek és remegek miatta.
De képtelen voltam rábírni a férfiembert arra, hogy kerülje a vízesést. Biztos azért, mert ő még nem ismerte meg a félelmet, és ezért nem képes megérteni engem.  
   

Szólj hozzá!

Címkék: és isten teremtés paradicsom ádám éva naplója

A bejegyzés trackback címe:

https://viccek.blog.hu/api/trackback/id/tr35191652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása